Bevezetés helyett: fülszöveg
„Mindig is úgy gondoltam, hogy a mennyország egyfajta
könyvtár.” (Borges)
Egy kétségtelenül szellemes megjegyzés szerint a cím csak akkor
fedheti le pontosan a könyv tartalmát, ha betűről betűre megegyezik
vele. Valami hasonló mondható a fülszövegekről is (biztos Boegesnek is
tetszene ez a gondolat), és ennek megfelelően meg sem kísérlem néhány
mondatban összefoglalni, hogy miről lesz szó. Ehelyett inkább először
is azt emelem ki, hogy a címnek megfelelően miről nem: például nem
magáról Borgesről, a 20. század egyik legjelentősebb argentin
írójáról. Hanem inkább arról, hogy a novelláival kapcsolatban milyen,
az irodalomtól olyakor látszólag meglehetősen távol álló kérdések
merülhetnek fel kezdve azon, hogy az általa leírt bábeli könyvtár
valóban olyan teljes és mindenre kiterjedő-e, miként azt Borges
sugallja; folytatva azon, hogy van-e egyáltalán értelme felvetni, hogy
milyen lenne, ha valaki tökéletes emlékezettel rendelkezne (nincs).
Meg, hogy elképzelhető-e, nem pedig, hogy létezik vagy legalább
lehetséges-e egy olyan pont vagy térrész: egy olyan Alef, amelyen
keresztül egyszerre láthatunk mindent. És így tovább egészen addig,
hogy mit mondhatunk az irodalomkritikáról, az irodalmi zsánerek
létrejöttéről meg eltűnéséről vagy éppen az irodalmi halhatatlanságról
– ismét csak mint elméleti problémáról. Azaz végső soron persze
mégiscsak egyfajta bolyongás ez a borgesi könyvtában, illetve
bizonyos, legalább hipotetikusan lehetséges és az irodalomhoz így vagy
úgy kapcsolódó kérdések fázisterében még akkor is, ha a fentebbiekben,
miként a figyelmes olvasó már észre vehette, éppen azt tettem, amiről
korábban azt sejttettem, hogy nem fogom: néhány példa említésével
próbáltam utalni rá, hogy miről szól az egész. De talán ez sincs igazi
ellentmondásban azzal a megközelítéssel, amit ez a könyv sugall.
Tlöni nagykövetség
(2010-ből)
Galántai Zoltán, 2018 január 16.
eCalssic
Kiadó web lapja