Bevezetés helyett: a Wheeler-barkochbától a Monoverzumokig
„A hétköznapi ember a furcsa dolgokon csodálkozik. A bölcs a
hétköznapiakon.” (Konfucius)
Képzeljük el, mondja John Archibald Wheeler amerikai fizikus, hogy
sajátos barkochbát játszunk. Amikor a kérdező bejön a szobába és
odafordul valakihez, akkor az válaszol a kérdésére. Aztán másvalakihez
fordul, és az is válaszol – és így tovább egészen legkésőbb a 20.
kérdésig, amikor is a kérdezőnek meg kell próbálnia kitalálnia, hogy
mire gondoltak a szobában lévők, akik viszont nevetésben törnek ki.
Ugyanis abban állapodtak meg, hogy nem állapodnak meg semmiben, hanem
mindenki ötletszerűen fog igent vagy nemet mondani, és közben csak
arra ügyel, hogy ne kerüljön ellentmondásba az előző válaszokkal.
„Szép példa ez arra, hogy miként konstruáljuk meg a [feltételezett]
valóságot a semmiből kiindulva”, állapítja meg Anton Zeilinger
ausztrál kvantumfizikus.
A cél az volt, hogy a legkülönbözőbb témákat vizsgálva az ún.
erős antropikus elvtől az ún. reverz matematikákon keresztül a
hipotetikus, fénynél gyorsabban mozgó tachionokig bezárólag
megmutassuk, hogy olykor mennyire esetlegesek a kiindulási pontok.
Ha viszont legalábbis óvatos kételkedéssel tárgyaljuk a különböző
kérdéseket, akkor nem csak az derülhet ki, hogy milyen történeti
okokból vesszük adottnak például a természeti törvény fogalmát (pedig
egyáltalán nem az). Hanem az is – és igazából ennek a megmutatása
lenne a cél –, hogy lehetnek, vagy legalábbis elképzelhetőek más
megközelítések is.
Innentől kezdve ezt az egészet úgy is felfoghatjuk, mint a lehetőségek
fázisterének egyfajta vizsgálatát, és ehhez az alapvető
természettudományos érdeklődésen meg némi nyitottságon kívül olyan
sokra nincs is szükségünk. Közben pedig, remélhetőleg nem csupán
egyfajta, kritikus gondolkodáson alapuló szemlélet sajátítunk el
(amely persze a mindennapi életben is hasznos lehet), hanem még jól is
szórakozunk.
Galántai Zoltán, 2016 szeptember 18.
eCalssic
Kiadó web lapja