ÚJABB
BESZÉLGETÉSEK A VILÁGOK SOKASÁGÁRÓL (eClassic, 2019) szabadon
letölthető
"Nem vesztegetem az időt annak
ecsetelésével, hogy az egész filozófiából a legérdekfeszítőbb témát
választottam. Úgy tetszik, mindennél jobban kellene érdekelnie
minket, hogyan is keletkezett a világ, amelyben élünk, vannak-e más,
ehhez hasonló világok és élnek-e ott is élőlények; de hát végtére is
bajlódjon ezzel, aki akar.” (Fontenelle: Beszélgetések a világok
sokaságáról)
Nem vesztegetem az időt annak
ecsetelésével, hogy az idegen civilizációk léte vagy nem léte olyan
kérdés, amelyről mindenkinek megvan a leginkább megingathatatlan
véleménye. Nekem is (természetesen). De ahelyett, hogy rögtön
előállnék a sajátommal, inkább kezdjük egy viccel, amelyben Sherlock
Holmes és dr. Watson elmennek kempingezni. Valamikor éjszaka Holmes
egyszer csak felrázza Watsont. „Ismeri a módszeremet”, mondja. „Nézze
a csillagokat; mire következtet belőlük?” „Nos, szabad szemmel is
rengeteget látok, pedig a légkör, a távolság és az egyéb tényezők
korlátozzák a megfigyelhetőségüket. Tehát millió és millió, sőt, száz-
és százmilliárd lehet belőlük. Mivel pedig tudom, hogy a Nap egy
átlagos csillag, ezért okkal tételezem fel, hogy más átlagos csillagok
körül is keringenek bolygók, és közöttük biztosan akad olyan is,
amelyen megjelent nem csupán az élet, de az értelem is. Elvégre, ha a
Föld átlagos, akkor a rajta lejátszódó folyamatok is azok. Tehát az
ugyan nem tudom megmondani, hogy ugyanolyannal-e, mint a miénk;
rovarszerű, összetett szemmel vagy éppen más hullámhosszt használva,
de biztos vagyok benne, hogy ugyanebben a pillanatban egy távoli
naprendszer egyik bolygóján egy hozzám hasonló értelmes lény éppen a
csillagokat bámulja, és azon tűnődik, hogy egyedül van-e az
Univerzumban.”
Mire Sherlock Holmes:
„Watson, maga idióta. Ellopták a sátrunk.”
Watson esete a sátorral már csak azért
is illik témánkhoz, mert az átlagossági elven alapuló érvelés (=a
Föld/Naprendszer egy átlagos hely, tehát…) az idegen civilizációk után
kutatók között meglehetősen népszerű. És ehhez hasonló megközelítés
található egészen szélsőséges formában Bernard le Bovier de Fontenelle
kimondottan szórakoztató és gondolatgazdag, 17. század végi könyvében
is, amely a Beszélgetések a világok sokaságáról címet viselte. És
persze ő is ugyanúgy a sötétben tapogatózott, mint az ókori görögök –
vagy éppen mi a 21. század elején.<br> Vagyis az idegen értelmes
lények létének vagy nem létének problémája az egyik „nagy továbblélő”
a tudomány történetében még akkor is, ha ma mást értünk a világok
sokasága vagy éppen lakottsága alatt, mint mondjuk 1277-ben vagy
1686-ban, Fontenelle művének megjelenésekor; illetve 1877-ben, amikor
egy Schiaparelli nevű olasz csillagász csatornákat vélt felfedezni a
Marson, és különösen izgalmas kérdés, hogy mondjuk száz év múlva mi
lesz a helyzet. Mindenesetre a különböző korok kutatói mindig azt
hitték, hogy már megfelelő eszközökkel rendelkeznek a válaszhoz – és
ez eddig sosem volt így.
A TÉMÁHOZ (RÉSZBEN) KAPCSOLÓDÓ KURZUSOM:
Nagy
kérdések rövid története
AZ ŰRVILÁG ROVATA (SZERKESZTÖ):
Idegen
civilizációk?